1. Rész - Részlet

"
  - Az élet mindig ad egy második lehetőséget tudod hogy hívják? - mosolyodott el Rob.
A lány makacsul nemlegesen intett fejével. Mégis honnan tudná? Nem ér rá ilyen keresztkérdésekre miközben ideje vészesen fogy mint a lenyugvó nap sugarai, úgy az ő élete is a végéhez közeledik.
- Holnap - válaszolta meg saját kérdését a fiú.
- Számomra ilyen nincs, nem létezik. Sem holnapután, sem azután vagy azután. - emelte rá Ally dacos zöld tekintetét Robertre némi szomorúsággal. - Csak az itt és most számít semmi más!
Rob mosolya teljesen elhalványodott mígnem eltűnt. Nem értette Ally miért akarja eldobni magától az életet. Legbelül csak egy lelkiismeret furdalás volt a válasz mit hamar jó mélyre el is temetett magába a többi titok közé.
- Miért akartál leugrani? - érdeklődött komoran már helye sem volt hangjában a humornak és kedvességnek amit Ally bár észrevett mégsem törődött vele. Türelmetlen és dühös volt.
Bármelyik pillanatban vége lehet mindennek!
- Nem tartozom magyarázattal - válaszolta megvetően - hagyj elmenni! - rántotta ki magát Robert finom szorításából.
- De igenis tartozol elvégre megmentettem az életed!
- Most igen - kontrázott rá Ally furcsa mosollyal szája szegletében aprót bólintva. - De nem leszel mindig ott hogy életben tarts!
Ő pedig nem akart várni. Versenyt akart futni a halállal.
- Nem fogsz újra ilyesmire vetemedni - jelentette ki magabiztosan Robert mintegy figyelmeztetés is volt részéről. Felismerése egy kis részére csalódottsággal hatott. Ally értetlenül figyelte az előtte álló személyt. Bár gondolatai teljesen máshol jártak mégsem tudta figyelmen kívül hagyni a vele egykorú számára félisten kinézetű Robertet. Elmerengve mérte végig, farmer, fehér ing az első két gomb kigombolva szabadon felfedve izmos mellkasának egy kis részét és egy lazára engedett fekete nyakkendő.
  Első látásra tipikus gazadag ember kicsi fia aki kegyetlenebb és jobb az üzleti életben, elkényeztetett és csapodár életet él. Ám Ally másnak látta őt mintsem beskatulyázza ebbe az átlagos szerepbe. Többet látott Robertben annál s vele együtt egy kis félelmet is érzett gyomrában megtelepedni.
Veszélyes és vonzó. Ez a két szó jutott Ally eszébe Robertől kinek szemeit utoljára hagyta, amik immáron az övébe fúródtak.

  Tiszta akvamarin kék tekintet álta az övét ám mind az mi szelíddé s kedvessé tette most eltűnt belőle. Helyette egy kegyetlenül és halálosan gyönyörű szempár nézett vissza rá. Furcsa csillogása visszarántotta Allyt a valóságba.
- Itt a megoldás a problémádra - nyomott Ally kezébe egy papír darabot - Bármi legyen is az ezzel megoldható.
Ally értetlenül tekintet le a kezében lévő papírra. Robert biztosra vette, hogy a lánynak anyagi gondjai vannak és még tisztában volt egy - két dologgal is amit nem tudott kiűzni gondolataiból. A lelkiismeret újból feltámadt benne Ally iránt. Sokszor látta szinte mindent tudott róla s már - már kezdett is érdeklődni iránta ám mégis mindig ott volt egy kéz ami visszahúzta s helyes döntések meghozatalára sarkallta.
Egyben viszont biztos volt. Nem akarta hogy Ally meghaljon. Tudta nélkül kezdett számára fontossá válni valami ismeretlen dolog miatt a lány. Nem tudta volna megmondani miért de így érzett.
  Végig futtatta tekintetét Allyn, ismét szemügyre véve őt immáron teljes testközelből.
Furcsa - gondolta magában - nemrég még azt akarta bár ne létezne ez a nőszemély most viszont legbelül bármit megtett volna Allyért. Egyszeriben úgy érezte most már nem csak egyvalamiről szólnak a dolgok. Több szál is összekötötte őket láthatatlanul s némelyik azonos is volt egymással, mintha ugyanabból az anyagból lettek volna.
Robert csodálattal nézte a szelíd porcelánszerű fehér, - most kicsit sápadt arcot - a rózsaszín telt ajkakat. Mind ezután jöttek a számára gyönyörű zöld szemek amik most gyilkos dühtől könnybe lábadva meredtek rá.

   Ally nem hitt a szemének.
Mégis mit képzel magáról ez az alak?
Összetépte a kezében lévő csekket melyen egyes számjegyek mellett rengeteg nulla szerepelt majd dühösen hátat fordított s leszórta a mélybe a fecniket, amik mintegy pehely súlyú tollpihékként szálltak alá.   "